Farkasnak lenni

2011 március 29. | Szerző: wolfi |

 

Tudom, hogy magammal viszlek egy nap, olyan helyre, ahol nem számítanak az órák. A sürgetés fogai már nem marcangolnak és madarak színes tollú röptét  szívverésben mérem, talán a pattogó tűz szikrái is lebegni látszanak. Nem lesz ott senki, csak Te, én és a puhán eldőlő idő.

Emberré válni kell, mert farkasnak születünk, tudom. A magányos lét tüskésbőrű napjait megszoktam. A nesztelen léptek a rejtőzködést szolgálták, a halk, gyomorból jövő morgás a figyelmeztetés és a nyílt, egyenes pillantás a kihívás. Minden lépés, mozdulat, támadás vagy visszavonulás, mert nincsenek foglyok, csak győztesek és áldozatok. A szemek villogása, gonosz csillanás és a felhúzott íny vicsor, míg minden lépés a végzet egy pillanata, mert ilyenek vagyunk, mi ember farkasok.

Eljön a pillanat, amikor értelmetlenné válik mindez, mert meglátva Őt a magány társ után szűkölő fájdalommá válik. Aprósággá törpülnek az eddig fontos dolgok és mennénk, maradnánk szüntelen. A harcban a félelem bátorsággá válik, mert aki marad, legyűri magában a marcangoló pánikot, de most már nem a félelemmel kell küzdeni, hanem a bizonytalansággal. Olyan könnyednek tűnnek az eddigi csaták, mert csak egyért kellett aggódni, de most kettő lett a tét. Még sincs egy szemvillanásnyi habozás sem, ha eljön az idő, mert mindenki érzi, mikor kell végleg feladni a magányt.

Megváltozik egy pillanat alatt minden. A harapás a gyöngédséggé válik, a foltos bunda simítani való puha fészekké, a halk léptek pedig óvnak a zajtól. A szemek fénye elűzi a sötétet és a puha, lusta mozdulatok vággyá csiholják az összetartozást.

Magammal viszlek, tudom és puha ágyat terítek magamból a lábaid elé. Felvágott orral kiszimatolom a vizet, ha szomjas vagy és ha éhes, prédára leső, bestia vagyok. Rettegve a tüzet is átugrom érted, hogy a sülő húsból lopjak Neked és elengedem a síró nyulat, ha szemeidben látom a kegyelem fátyolát.

Végül emberré válok, hogy melletted fekve nyári napokon együtt gyönyörködjünk a felhők kusza fehérségében. Csöndben heverünk értve egymást szavak nélkül tisztán és egy csodát élünk meg külön- külön testben, mert ezért találtam Rád és Te rám!