Születésnapra
2011 április 9. | Szerző: wolfi |
Mit is mondhatnék erre a napra? A Költészet Napján, egyik kedvencem, József Attila születésnapján a gondolataimat szórhatom a szélbe! Az ünnepek, ha csak személyes tartalommal meg nem tudom tölteni őket igazán nem érintenek meg. Nem azért szép számomra egy nap, mert a naptárban vörös betűvel írták, hanem azért, mert közel áll hozzám, amit képvisel. Van, hogy hétköznapokat élek meg, mint ünnepet és van olyan ünnep, amelyik hétköznap nekem.
Sajnos, vagy hála Istennek képtelen vagyok verset írni, így tiszteletemet, csak egyszerű szavakkal rovom le, mert ez a nap vörös betűs a lelkemben, ha a naptárban nem is.
Gyakran hallom, olvasom, hogy a költészet maga az élet, bár a kis túlzásokat szeretem, ez talán már túl erős kijelentés nekem. Nem csak költészet a világ és tudom, nem ezen a jeles napon kellene említenem, de számtalan élet létezik e nélkül. Magam inkább úgy fogalmaznék, a teljes élet része és nem választható el több mástól sem, hiszen íz, illat, szín nem létezik anyag nélkül, amelyik hordozza. A költészet más emberré tesz bennünket, képes beleivódni a mindennapjainkba, ott ül a tekintetünkbe és vezeti a mozdulatainkat. Nem kevés dolog kell ahhoz, hogy derék emberré váljon valaki, de kellenek azok a nagyszerű emberek, akik szavakká, rímekké tudják formálni az érzéseket, hogy mint víz a homokba utat találjanak belénk.
A mesék képesek a fiatal lelkeket felkészíteni rideg valóságra, cserébe csodákat ígérnek. El tudjuk képzelni, hogy létezik a kézzelfoghatóan hihetetlen és ki ne hitte volna már, hogy varázsló és mindenre képes, csak akarnia kell? A regények elröpítenek térben és időben, magukkal ragadnak érdekes, idegen világukba, a putriban olvasva is lehet császár bárki, bármikor. A filozófia a bölcsességet csiszolja és az önuralom tükrét adja ajándékba, hogy szembesülve önmagával mindenki saját képet alkothasson, ahogy erkölcsisége kívánja. A festészet más világát adja át, ilyenkor kap az ember egy harmadik szemet. Nézegethet kedvére részletet és egészet és ha igazán magával ragadja a látvány érezhet keserű, vagy édes ízeket. Aki bronz szobornak nem adott még csókot, a szobrászat lényegéről maradt le! A zene néha könnyet, vagy mosolyt csal elő és elnézve néha a tánc a zene. Soroljam még, amit az életünkben egyszerűen költészetnek hívunk, bár nem az, de megélve jobbak, többek leszünk?
A költészet maga az élet sűrítménye, amely bennünk szétáradva, tetteink által valóság lehet. Jobb emberré tehetnek a szavak és a rímek, mint a virágban a szirmok, csak a mondandó szépségét és értékét emelik ki. Kecses, széles utat nyitnak embertől emberig. Talán minden költészet, vagy semmi sem az, de amitől jobbak lehetünk az előtt fejet hajtok. Ma ünnep van számomra, el fogom olvasni József Attila valamelyik versét emlékezés gyanánt és tiszteletből, titokban remélve, talán jobb ember lehetek!
Érzéseinket a finom szavak széppé cizellálják és fontosabb belül széppé válni, mert akkor a bennünk élő világ olyanná válik, amitől az álmunk nyugodt és békés lehet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: